Ott él az ösztön, a falka,
Ha az üvöltés visszhangja,
dermeszti a csendet,
Véd a hát a hátnak vetve.
Ha köröz a toportyán,
Az akolból kitörő,
Szűkölő vakmerő,
S utána ott a botor nyáj!
Belemar a elmaradottba,
Elalél a vonszolt préda!
Éles fogak csattogva,
darabokra szaggatják még ma!
A farkasokkal üvölteni, kell üvöltsél
Nyakad szegd a véres égre mert,ősi törvény!
Üvölts és vacogj s szív szorulva vallod
Az ordas bőrben is, bárány maradok