Sóhaj
Írta: Piroska54 Dátum: Július 15 2011 20:40:29
V
Ismét erdőn köszönt rám a néma alkony,
szívemen fájó emlékek suhannak át,
sétálok, fák pőre lombjait faggatom,
jársz-e erre, hallgatni erdő halk szavát.
Teljes hír
Ismét erdőn köszönt rám a néma alkony,
szívemen fájó emlékek suhannak át,
sétálok, fák pőre lombjait faggatom,
jársz-e erre, hallgatni erdő halk szavát.
S ha igen, elmeséli ő neked titkon,
hogy van valaki, ki oly sokszor idejár,
nem panaszkodik, és néha már mosolyog,
de szeme nem rejtheti szíve fájdalmát.
Úgy tesz ő, mint aki boldog, nagyon boldog,
szorgoskodik, végeznie kell a dolgát,
pedig egész lénye kedveséért zokog,
mégis tagadja égő, kínzó bánatát.
Sírni már nem tud, könnye régen elfogyott,
csak vergődik mint kalitkába zárt madár,
járja az erdőt, bízva, ott az oltalom,
halkan sóhajt, s visszasóhajtanak a fák.
2009