A semmibe kiáltom
Írta: marica Dátum: December 03 2007 06:13:55
Márványk?be vésett
Két hideg szempár,
H
Teljes hír
A semmibe kiáltom
Jéghideg tekintet...
Id? véste arc.
Minden óra és perc,
Önmagunkért harc.
Minden lépésünket
Belepi a kvarc,
Minden közeledés,
Végzetes kudarc.
Összeráncolt homlok,
Mereven lógó kar....
Egyedül te tudod,
Lényed, mit takar.
Én vagyok, déli oldal,
Te északi moha,
Köztünk; márványk?fal....
Nem omlik le soha?...
Hiába kopácsol
Gyémántfejsze, csákány,
Egyre er?sebb lesz,
Mindent?l a márvány!
Égeti a nap!.....
Belepi a moha!.....
Az id? halad......
Te és én, két ostoba.
A tekintet nem olvad,
Hiába napra nap...
Jéggé fagynak
A napsugarak.
Lassan, lassan,
Körbeér a moha.
Fagyos tekintetek,
R?t arcok mosolya.
Mi, egyhelyben állunk,
Gyökeret vert lábunk,
A föld forog velünk,
A sötétség nyeli,
Opál tekintetünk.
Te nem látsz engem,
Én is csak nézlek.
Ha kérsz, adok,
Többé sohse kérek!
Márványk?be vésett
Két hideg szempár,
Mohával borított
Törékeny porcelán.
2006. 05. 08.