Azt hittem társam vagy harcomban,
megnyíltam neked nyomban,
mert álmodni mertem jobbat,
nem mű hanem emberségesebb valót.
Félre tettem előítéletet,
s nem hallgattam én balga,
vigyázó szavakra,
lettem így most magam a céltábla.
Kimondtam gondokat,mi bánt,
hittem gyógyírt talál,
rá „barátság” fonala,
de látom árvalányhaj száll
csak a légben s hozzád nem ér el.
Napraforgó fordul úgy fényre,
mint te a „magas” közeliségre,
én sem úsznék szembe árral,
nem is szállnék szembe szél szavával,
de engedni nyomorúságos sodrásnak,
feladni önmagam másnak?
s bókolni mindenek felett?
Na nem!
Tovább folytatom megkezdett utam,
nélküled sem tévedek le róla,
eggyel kevesebb ki tart velem,
csak harcom s erőm lesz több tőled,
ha már így hozta sors felőled.