Sóhajunk száll
Írta: Nagylabu_Vereb Dátum: December 03 2007 06:15:43
Remény éled és pusztul hirtelen
Egy mosolyon múlhat a reményélet
H
Teljes hír
Rideg asztal felszínéhez
tapad bágyadt könyököm,
Arcomba két tenyerem simul,
óvja a kiváncsi szemek el?l.
Jár az agyam, taposnak rajta miértek,
válasz nincsen, mit?l száll öröm
vágyakozó testembe, mi kinyúl
két karommal vágyva ki szembekerül
a lehetetlenség lehet?ségével.
Remény éled és pusztul hirtelen
Egy mosolyon múlhat a reményélet
várható vége vagy beteljesülése.
Képzelt képek vonoglanak pengeélen
szemgolyóim mögött bájos táncot járva,
mélybe zuhannak, ha álomnak vége,
S felébredek mi újabb álom lehet.
Ha kínzó vágytól megszabadulást látom
Megnyugvást hoz e hihetetlen álom.
Az nem lehet, hogy elfelejtsem még
meg nem történt meleg ölelését,
Hogy emlékemb?l elszálljon mosolya,
Mi ihlet?je volt napsugárnak.
Sóhajaim szállnak, úgy csókot csennék
Ragyógó orcájára, angyal képén
ecsetvonásként ajkam maradna
örökre egy megnyugvás-lak.
Vérem nyugodna benne, majd áramlana
végig testemben nyugvást hozva
Nyugtalan szívembe. s a lomha
motor testemben pumpálná a nagy
és szent békét, a könny?-rendíthet?t.
De tehetetlenség gy?z felettem, büszkén
vigyorog mocskos fogakkal lenézve,
nem sajnálva er?tlen létemet.
Rajta is átgázolt s nem hinném,
Hogy rezdüléstelen megélte
A fájó keser?séget, mely eltemet
Sötét sírba örökre, ha a hiányom
Nem viselte. Vágyat dobnak koporsónkra
a díszbe öltözöttek, súlya nyom,
feszít bennünket szabadulást nem engedve.
Sóhajunk száll, majd találkozik valahol
Tekintetünk egymásra szegez?dik távolból.
Kölcsönösség uralkodik közöttünk, adva jót
és rosszat ugyanúgy kett?nknek, adhatót
a legfájóbb távolságból és kaphatót
a legédesebb érzések világából egy ízelít?t.
Vágyunk a vágyottra, várunk a várottra,
Álmunk az álomban, állunk magunkban.
Sóhajtozol nehéz szívvel,
Sóhajtozom, te is hidd el.
Mosolygok a mosolyodtól, szívem úgy kalapál
Mosolyogsz a mosolyomtól, szíved meg nem áll,
Nem álljon meg szeretni szívemet feltétlenül
Ne várd meg míg vágyó szívem majd kihül.
Érezni akarlak érezni mindened
Nem vágyni, hanem jöhet a szent kenet
Íratlan szerz?dés, nem hagylak el soha
Nem hagysz el te se, ha az élet mostoha.
Bár tehetetlenek vagyunk, de felb?szülten
Bár telhetetlenek vagyunk, de meg?rülten.
Maradnak a vágyak, várnak az álmok,
Maradnak fallal torlaszolt világok.
Egyikben én várok Rád Édesem,
Másikban te vársz rám kétesen....
Alsónémedi, 2007. Szeptember 15/16.