Alszik az erdei út,
bokor, s fa szendereg,
hajnal csal a fűre
gyöngyfényű cseppeket.
Némán ül az ágon
egy árva csalogány,
csőrét összezárja
a hallgatag magány.
Vörös fénycsík kúszik,
oson a hegyre fel,
simogató fénnyel int:
reggel van, ébredni kell!
M