Egy bizonyos hölgy (műfordítás)
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 19 2011 20:07:19

---

V

Ó, tudok nevetni és figyellek,
ha találkozunk bizarr hírt hozol,
s kalandjaid meséit meséled,
elpletykált dolgoknak, diszkrét finom

---

Teljes hír

---

Dorothy Parker: Egy bizonyos hölgy
(1893-1967)

Ó, én tudok rád mosolyogni, és billenteni fejem,
S inni elhamarkodott szavaidat buzgó ajkakkal,
És festeni számat illatos vörössel érted,
És szemöldököd simítom felkészült ujjhegyekkel.
Mikor te felsorolod nekem szerelmeid listáját,
Ó, tudok én nevetni, csodálni, elragadtatott,
És te visszanevetsz, csak mindig láthatod
Az ezer kis halált, ami szívem megölte.
És te hiszed, oly jól ismerem bensőm,
Hogy vidám vagyok, mint a reggel, könnyed(fényes), mint a hó,
És minden erőltetett (feszítő) dolgot a szívem belsejében
Nem fogod soha tudni.

Ó, én tudok nevetni és figyelni, ha találkozunk,
És te friss kalandok meséit hozod,
Finoman indiszkrét hölgyeknek,
Sóvár kezeknek és kedvesen elpletykált dolgoknak.
És te elégedett vagy velem, és újra igyekszel
Dalolni nekem meséket a te kései örömeidről.
Ekképp kívánsz engem – csodáló, vidám, és hű,
Csak nem látod az én éjszaka bámuló szemeimet.
És amikor az újdonságkeresésben eltévelyedsz,
Ó, én tudlak csókolni naivan, ahogy jössz,
És ami történik, szerelmem, amikor távol vagy,
Nem fogod soha tudni.

abab háromszor, (kilenc sor kétszer) és 9-10 szótag, a kilencediket kivéve


Ó, tudok rád mosolyogni s fejem
rád hajtva hirtelen szavad iszom,
ajkam érted illatos tűzveres,
ujjammal szemöldököd simítom,
míg sorolod szerelmeid nekem.
Ó tudok én nevetni hódolón,
s te visszanevetsz rám és látsz bennem
ezer kis halált, mi engem rombolt,
te hiszed jól vagyok, jó a kedvem,
reggelem vidám, könnyed, mint a hó,
hogy mi bánt és mi feszít szét engem
megtudni soha nem fogod.

Ó, tudok nevetni és figyellek,
ha találkozunk bizarr hírt hozol,
s kalandjaid meséit meséled,
elpletykált dolgoknak, diszkrét finom
úrhölgyeknek és sóvár kezeknek,
kései örömöd nekem búgod.
Azt kívánod vidám és hű legyek,
de éjt néző szemem nem láthatod,
hisz új kaland után jársz, tévelyegsz.
Ó, csókollak naivan, én bolond,
s míg távol vagy mi történik velem,
megtudni soha nem fogod.