"Kemény" ember, nem kedvellek!
Távozz innen utállak!
Maró gúnnyal tele hinted
minden nap irodámat!
Gúnyolódsz Te mindenkivel,
társaidat megbántod!
Nem tudod, hogy hol a határ?
Kemény vagy Te, úgy látod?
Emberedre találsz bennem,
kísérlek a pokolba!
Megnézheted akkor magad,
Gőgöd dönt a nyomorba!
Gúnyolódhatsz ördög fajzat,
testvéreid megleled!
Ördögök közt rossz lesz sorod,
hasonszőrűt keresd meg!
Ott aztán majd gúnyolódhatsz,
nem lesz akit megbánthatsz!
Elviselned nem lesz könnyű,
szét verik a pofádat!
Rossz hír Neked, gonoszságod
ott liheg a nyakadban,
nem lesz aki melléd állna,
nem hisznek a szavadnak!
Visszakapod ördögöktől
mit Te másnak okoztál,
Maradj is ott mindörökre,
barátokra találtál!
Hidd el én már nem sajnállak,
megérdemled sorsodat!
maró gúnnyal megaláztad
oly' sok ember társadat