Amikor még kicsi voltam
óh, de rég volt istenem,
azt mondta az én apukám
erre most is emlékszem.
Szeretetet sugározzál
ne bánts soha, senkit sem,
pici szíved így lesz boldog,
én is mindig így tettem.
Szeretetben nevelt engem
vigyázott rám szüntelen,
óvott engem gonoszoktól,
nagy űrt hagyott lelkemben.
Szeretetben élni könnyebb,
nem köt gúzsba fájdalom,
gyötrelmet én nem ismertem,
soha nem ért rágalom.
Mosolygok a nagyvilágra,
nem fáj nekem a szívem,
szeretem az embereket,
jól van ez így, azt hiszem.
Attól viszont rosszul vagyok,
ha bántják egymást emberek,
lehet, kicsit belehalok,
mentségeket keresek.
Találok is mindenkinek,
jónak, rossznak egyaránt,
gonoszoknak azt kívánom,
veszítsenek sok csatát.
Vagy legalább gonoszságuk
bumerángként működjön,
saját gonoszsága tőre,
abba viszont most dőljön!
Szerencsére többen vannak
a jólelkű emberek,
kiknek lénye csupa erény,
nem kellenek fegyverek!