Kacagott ránk a vár,
Habár
Felhő fakadt,
Eső szakadt
S a fő-fényes
Majd’ Megpukkadt.
——–
Jelmezért a kazánházba,
Azután: “Megindulásba!”
Vastag bársony jelmezt veszek,
Flinta Zoli ma – én leszek…
——
Kacagott ránk a vár…
Sivár
Hőségre jött esély-leső
Csendesen szép nyári eső;
Zuhogott,
De amikor kellett volna,
Elfogyott…
———
Izgalom a kazánházban,
Lesz-e ma főzés a várban?
Mindegy: lesz vagy nem lesz étel,
Kezdődjék el a felvétel!
——–
Kacagott ránk a vár,
Este már
Károgott pár kerge varjú,
Volt interjú,
Csacsogás,
Végül megfőtt
A jó
Krumplipaprikás.
——–
Jött a “kegyes, szép publikum”,
És a vándorló teátrum
Őket maga után vitte
Sorra az összes terembe.
—–
Kacagott ránk a vár…
Ma már
Múlt lett a muris
Tegnap is;
S majd idővel lesz homályos,
Reszketeg;
Jó volt a várban tegnap
Veletek.
———
A közönség minket szeret,
Jön utánunk, fel-felnevet,
Nagyon közelről nézheti
A színészt, s megérintheti.
——–
Kacagott ránk a vár…
A gyulai vár,
S a komor falak
Ujjongása
Visszhangot vetett,
S a kaputorony
Harsogva
Nevetett.
———
Volt egyszer egy Calliope,
Sohasem válhat semmivé,
Van néhány garabonciás
Most is, ha kell előadás.
——-
Kacagott ránk a vár…
Nemdebár
Gyorsan főztünk
Borsot törtünk,
Gyorsan ettünk
Meleget;
Ordítozott a külvilág
Eleget.
——-
Köszönöm, hogy eljöttetek,
Hogy Nektek még üzenhetek,
Köszönöm, hogy itt voltatok,
Hogy cserben most sem hagytatok.
——-
Kacagott ránk a vár…
Habár
Eszti sáfrányszín ruhája
Egyelőre utoljára
Hozta úrnőjét a várba…
——-
Calliope ezüst árnya
Barátságunk örök szárnya;
Fiúk és Lányok, Gyerekek,
Jó volt – s most is jó Veletek!
——-
Kacagott ránk a vár…
Esőt könnyezett a nyár…
S mi e szép napon
Hallgatagon
Kiosontunk
A vészkijáraton.
——-
A Calliope tán megszűnt valaha,
Hülye politika
Agyonszorította;
De míg emléke
Lélegzik:
Létezik.
A Múlt velünk
Jövőre vár;
Miénk a Nyár,
S jövőre is
Kacag majd ránk
A gyulai vár.