Láttál már szivárványt ragyogni az égen?
Emlékszel mit olvastunk a gyermek mesében?
Aranyhíd ez, mely Tündérhonba vezet
hol még a virág is hangosan nevet.
Vágyva néztük a boldogság hídját
elérhetetlen, százszínű útját.
Álmodtunk akkor, mi boldog gyermekek
kedves, szép , nyugalmas életet.
Felnőttünk közben, hajunk is deres
szemünk az égen szivárványt keres,
az aranyhídnak ragyogó ívét
fellvillantaná a boldogság létét.
Látod a szivárvány ragyog az égen
higgyél te csak a gyermek mesében
hidd, hogy az út Tündérhonba vezet
hol minden ember boldogan nevet.
Ez a hit majd erőt ad neked
elviselni, ha fáj az életed,
ha úgy érzed beborul az ég
hiszed, hogy nincs is már remény.
A felhőket majd elviszi a szél
mögötte már kandikál a fény
miközben a szél zúgását hallgatod
agyaddal a szebb jövőt kutatod.
E versből született a sláger, annak idején.