Eltűnt már...
Írta: Manga lany Dátum: Július 24 2011 19:00:24
V
De hadd lássam még ezt az arcot,
Hogy a sötétség reá omlik.
S bánattal lüktet szívem benned
Minden percben, de hiába már…
Teljes hír
Otthonomnak akácos mezején
Könyörgöm hozzád:
Légy ma gyámolító mellettem; ím e padon,
S ha felénk ér a hold,
Mást nem kívánok,
Csak fénye hadd süsse komor arcunkat.
Felviduló holnapok játszanak a fejben,
De a szív fagyos, s tajtékzik megannyi harag…
Hogy hozzád érjek… Ne, ne engedd!
Fájdalomnak- tudom- hideg forrása ez,
S a tegnapnak még szürke foltja,
Mely megfolyt, megsebez.
De hadd lássam még ezt az arcot,
Hogy a sötétség reá omlik.
S bánattal lüktet szívem benned
Minden percben, de hiába már…
Felkel a nap, s ragyog majd
De nem nekünk.
Minket már ellopott a holdsugár…