Ha az út göröngyös,vigyázz rám
Fogd a kezem, el ne essem,
Hosszú az út és messze még a cél!
Mennünk kell, mert szívünk,
mindkettőnknek
megreped.
Egymás nélkül létezni nem tudunk és ha
eljön a mi időnk, nem is akarunk.
Fogjuk egymás kezét és megyünk.
Hosszú az út, de mit számít,
Ha véget ér, majd megállunk.
Érezzük egymás keze melegét,
folytatjuk utunkat e boldogtalan Világból.
Keressük a boldogságot, hátha rátalálunk,
csak együtt legyünk.
Nem sokat beszélünk az úton, csak éneklünk
szép bús dalokat és nézzük az eget és a csillagokat.
Nézzük a tornyosuló fellegeket,
Keresünk enyhelyet, ha megered,
tüzetgyujtunk, megszáradunk, felmelegszünk, csókolózunk.
Azután, megint megindulunk, megyünk a végtelenbe,
álmaink világába és átmegyünk a
másik világba, ahol csak ketten leszünk és talán fiatalok?!
Boldogan élhetünk talán, ami itt nem sikerült!
Majd odaát nem engedjük el egymást, és élünk a boldogságban!
/Kár, hogy ez csak álomvilág, boldogtalan szerelmünkről!/