Gyakran
álmodom felőled,
pedig nem ismerlek..
Ring velünk egy folyón a csónak,
nincs itt most helye szónak.
Hűvös szél fújja felénk az estét,
csónakunk hunyorgó csillagok lesték.
Sima a víztükör, köröket rajzol az evező,
szürke felhők mögül ezüst Hold bukkan elő.
Végtelen messzire vezet a halk folyó,
sehol sem látszik már eltévedt hajó..
Távolban felsejlik aprócska sziget,
menedék elveszett lelkeknek.
Kéred, hogy oda vigyelek,
lapátom lágyan szeli a vizet...
Közeledik a rejtélyes sziget,
Egyedül vagyok veled,
rám települ a rettenet,
Árny vagy, aki élt,
hirtelen eltűntél...