Buckák között eltévedtem.
Nem tudom merre menjek.
Mint sivatagi vándornak
Se italom, se reményem.
Ott vár majd az oázis rám,
Ott lesz majd nekem oltalom.
Ahol majd megpihenhetek végre.
és vége a sok szörnyüségnek.
Addig még sokat kell küzdenem,
Vár rám még sok veszedelem.
De ha egyszer majd oda érek.
Kalandjaimről sokat mesélek.