Játszik a júliusunk, kora őszt felidézni szeretne;
Hűvös hajnalokon ömlik a kósza eső.
Játssza az őszt hosszan, s megelégeli aztán;
Felszikrázik a Nap; s újra csak elkomorul.
——-
Játszik a még kamasz emberiség is a földi világgal;
Mint a cudar gazda, s tán nem okul sohasem.
Isten Létet adott a világnak, nem nyereséget;
Isteni terv sohasem hajhászik profitot.
——-
Pajkos július! Adj meleget, lesz még zivatar: sok;
Rossz, koravén napokon fázik az önbizalom.