Enyhe telünk van, így júliusban,
S sóhajtsz, nézel a borús égboltra!
Begubódzva a szobád mélyén a takaródba.
Ujjad hideg,s a lámpa langy melegét ráontja.
Borzong a balkonon a muskátli
Vérvörös szirmai csak peregnek
Levelei féltőn ölelik széltől remegve
Éltető Napfény ne késsél,legyen újra nyár. itt !
Valami hiányzik, jó kedvemet szegi.
A nyirkos kabát .a nedves ernyő.
A Kedves szava mely oly megnyerő.
Az idő homályába tűnt,s terpeszkedik a semmi.