Kék armada
Viszi a folyó ár,
A vízre szállt armadát,
Üvölt a kapitány,
-Feszítsd a vitorlát!-
Hadd repítsen a szél...
A tenger beszél,
-A remény bennem él,
Hiába nekem a tél.-
Teljesen átszellemülve.
-Meg vagy rémülve?-
A hajó száll a tenger felett,
Gondolatok a rum mellett...
Eltért lelkek vize folyik,
Alatta negatívba torkollik,
S maga alá omlik,
Az ember lát... nem gondolkodik...
Kézzel ácsolt remek,
Rabszolgája a tenger,
Mert a bele vésett nevet,
Erősíti a tudat és az emlékezet.
Megállíthatatlan legénységgel,
Száll szembe minden veszéllyel,
Hogy a világ ura legyen,
És joga... a kegyelem...