Ábránd
Írta: joe miller Dátum: Július 28 2011 21:14:00
Gy
Mikor fogjuk érezni,Te meg én,
A nyári,friss napsugár melegét?
Mikor lesz az,amit mi szeretnénk?
Mikor leljük meg,amit keresnénk.
Teljes hír
Jó estét nyár,jó estét szerelem!
E két szót az elmémben keresem.
Nyár van ugyan,én mégis reszketek,
S búmra gyógyírt,megoldást nem lelek.
Szakadt szívem érzelmet keresett,
Vakon futott,s egyszer csak elesett.
Síró gyermek,olyan volt látványa,
Kezében kép - összetört bálványa.
Jó mély a seb,ápolom szorgosan,
Kötést kötök örömből szorosan.
Hol van a Nyár?Ki tölt meg erővel,
S hív el hosszú,nagy útra idővel?
Mikor fogjuk érezni,Te meg én,
A nyári,friss napsugár melegét?
Mikor lesz az,amit mi szeretnénk?
Mikor leljük meg,amit keresnénk.
Mondd meg mikor,évszakok csúfsága,
Bús időknek legcsúnyább csúnyája!
Bújj most elő,titkos kis rejtekből,
S szívem e sár bugyrából emeld föl!
Emeld,kérlek magasba te melléd!
Oda,hová boldogoknak lelkét.
S kérlek szépen,bocsáss meg én nekem.
Elragadta fejem az érzelem.
Vagyis inkább a fájó üresség.
Kérem,belém szerelem ültessék!
Buja,vad és egyszerre féltett -
Szólt a főnök,kész lett a képlet.