Jó barátom,téged kérlek,belőled mértékkel mérek
Mindig,míg csak bírok saját buja,bohém elmémmel,
Miattad az eszemet el én nem vesztem,s nem temet el
Adósság,ha kell fizetek egy szerencse érmével,
Sokat látott,nagy utazó,jó szerencsés érmével,
Mely tele van élménnyel.
De addig is,míg csak bírom,s nem kell önnön,saját sírom
Két kezemmel most kiásnom,iszok véled,jó barát.
Mesélj nekem történetet,szőj bele oly fösvényeket,
Kik pénzt rád nem szánnak,mondván:"Arany ez,jó sok karát,
Huszonnégynél is több,bizony,nagyon-nagyon sok karát."
Vegyél hosszú,kék talárt!
Légy mesterem,bölcs tanárom kívül-belül nagy határon,
Ne hagyj engem elkallódni,még a végén jó leszek!
Bohémia az én hazám,s szülőföldem.Bizony,az ám!
Érte mindent,ha kell akkor halálomig megteszek!
Hűen,mint egy jó hazafi,érte mindent megteszek,
S hősi halottja leszek.
Uram isten!Miket mondok?!Gyorsan egy bort én megbontok,
S poharamba nedűt töltök,gyönyörűt és éltetőt.
Hagyom őt nyugodtan hatni,hiszen megakarok halni
Egy világért,amely nincsen.Nem beszélek érthetőt!
Józan vagyok,így nem tudok mondani én érthetőt.
Sajtot kérek,kenhetőt!