TÉLI REGE
(Szűcs István)
A föld felett ma sűrű, renyhe köddel
jött el az est. Lehull Avonra.
Sötét folt dől előre, küzd a széllel.
magányos már. Bezárt a kocsma.
Csúszkál a friss havon, párat felböfög.
Jó volt a bor! Kicsit savanykás.
Nagyot káromkodik, aztán jót röhög.
- Beittál ám! Így van ez pajtás.
***
A köd mögül meleg sárgán dereng fel
az otthont jelző szép reménysugár,
és biztatgatja dús ígéretekkel.
Meleg szobába juthat végre már.
S ledobva majd a nyirkos göncöket
kandalló mellé, jó melegre ül.
Mit útja közben elméje felvetett,
Tél regéje, papírra rákerül.
(2011-07-30)