POESIS NATURALIS
A farpofámon víz csorog
mert rettentően dolgozok.
Gyűröm keményen versemet,
bár nincs értelme úgy lehet.
Ha volna még egy csöpp eszem
rájönnék tán : Miért teszem.
De hát kevés sincs! Annyi sem
verébnek még elég legyen.
Egyéb munkám a lányokon
most csak szőr mentén vállalom.
Hadd fújjanak csak rám tüzet,
attól én mindig jobb leszek.
Hogy mást ne mondjak, volna még
néhány vihánc kis szendeség,
ki elvárná mindig, velek
éjjel – nappal csak jót tegyek.
Kerek - szép izmos vállamon
fejük most mégsem tarthatom.
Bökversem szárnyal és repül.
Értelme mély, akár az űr.
Ha véletlen elolvasod,
elméd csak mélán ácsorog :
- Na most ez mégis mit jelent?
- Nincs ebben szépség, semmi trend.
(2011-07-31)