beszéljünk egy csodáról
Írta: taz53 Dátum: Július 31 2011 09:29:04
V
Bőre bársonya puha lepel,
A test íze szertefut,
Az érintése egekbe emel,
Megnyitja a gyönyörkaput.
Teljes hír
Mi nekem a NŐI test?
Egy harmatcsepp az ajkamon,
A finom kéz rá aranyat fest,
Sok éjre boruló hajnalon.
Bőre bársonya puha lepel,
A test íze szertefut,
Az érintése egekbe emel,
Megnyitja a gyönyörkaput.
Hajfürtök omolnak,
Suhan az árnyék,
Villan a szem, igaz a szándék,
Elborul az agy, csodás a játék,
Többet kapok, mint amit várnék.
Hangok, sikolyok, rezdülések,
Ringó csípő, ívbehajló felülések,
Forró ajkak: bármelyik is,
Kezdésnek finom egy jégkocka is.
Kibújik a Nőből a NŐ,
Vaduló véred egekbe szökkenő,
Az a finom, ha csak sejthető,
A fehérnemű lassan levethető.
Egy rezdülő kebel,
Szemnek szebb emlék nincsen,
Az ösztönöd már felel,
Nem osztozom ezen a kincsen.
Remegő ágyék,
Forró, mint egy katlan,
Elterül a test, mint egy selyempaplan.
Selyemszalag: vörös, hogy lássam,
A kéjcseppek fénye borítsa be ágyam.
Dübörög bennem az éji vad heve,
Mindig ilyen voltam,
Benne van ebben az Égiek keze,
A mozdulat örök, és nem is szóltam!