EMLÉKTEMETŐ
Emlékszem még, az ódon utcák
kirakva szürke macskakővel
sajátos álmuk mint alusszák,
s mi sétáltunk egy szőke nővel .
Meghitten békés volt az este,
s pár lámpa pislog félhomályt.
Tudom még, hogy simult a teste,
szerelmet adva, kis virág.
Sehol sincs már a régi utca,
s véle veszett a hangulat.
Betonból áll pár szürke kocka,
szép nőmből is csak álom maradt.