Itt az étel édes kincsem,
vár Téged a nagymama,
szóba ne állj idegennel!
Hallgass mindig szavamra!
Sűrű erdő közepében
lágyan szól az éneke,
szedi apró pici lábát,
nincs itt most egy lélek se!
Ordas farkas csendben figyel,
Piroskát Ő szeretné,
egyelőre nem tudja még
hogyan is tehetné.
Próbálkozik beférkőzni
édes kicsi szívébe,
mézes-mázas szavaival,
hogy hatoljon lelkébe?
Piroska csak dúdol tovább,
nem hallgat a szavára,
szaporázza a lépteit,
hallgat Ő az anyjára!
Vadászkunyhó itt lesz rögtön
emlékezett Piroska,
apukájával vadásztak,
sokszor betértek oda.
Farkas koma lót-fut, liheg
Piroskának nyakába,
nem is sejti, vadász bácsi
ott van már a nyomába!
El is kapja farkas komát,
vége is a mesémnek,
idegennel ne állj szóba!
soha ne feledjétek!