Elcseréltem a vadságot
szelíd szóra.
Már nem indul a nap trombitaszóra.
Nem rezeg a szív, nem kötél-táncol,
nem feszül az idegszál
félig nyitott szeme
nem rángatózik
az ébredező mától.
Reggel sima az optikában minden arc.
Puha, mosolygós fények
porszagú pacaként lopakodva
az arcomhoz érnek.
Szelíden végigtapogatnak,
fülembe cirógatva egy dallamot,
értelmet adnak a napnak.