vidám hajnal virradt,
hűs szellő tekintett rád,
a napkorong kitárta
aranyos sugarát,
s te társas magányod
görcsös kínjaiban
fürödve forogsz ...
jó vicc ez a verselősdi!
az ember lecsupaszítja önmagát,
s ha hagyod, bárki beléd bámulhat!
ezért hagyd, elég volt,
lépj tovább!