Feltöltődve tisztán
Írta: novak0411 Dátum: Augusztus 01 2011 15:33:12

---

V

nyugodt lelkem pihen szabadságban.
Töltődik a csendben,
s csak madárcsicsergést hallat az erdő,
mit sebes patak körbevesz,

---

Teljes hír

---

Húsos hegyorom,
zöld ezer színével takarva,
fehér vattaként lebeg pára,
a föld már jól lakott ,nem kívánja.
Karintia hegyei közt,
völgyben kis faházban,
nyugodt lelkem pihen szabadságban.
Töltődik a csendben,
s csak madárcsicsergést hallat az erdő,
mit sebes patak körbevesz,
természet lágy ölén.
Nem kell se szó se beszéd,
szárnyal a csendesség,
megpihen rajtam,
mint faágra szálló szivárványszín pillangó,
s csak a szellő suttog halkan.
Szél fú eső csepeg,
nyarat nyomokban sem idézi meg,
de gyönyör zöld minden,
s így öltöztet fel lelkem.
Zaj nem zúg, zavar,
média sem ont híreket,
reklámot mi behálóz,
gúzsba kötve testet lelket,
csak a csend vesz körül,
ha kiáltani merek.
Itt nem kell a modern kor,
hideg víz pezsdíti fel bőröm,
ha mosom le út porát,
gyertyafény pislákol,
világít be szobát.
Tücsök ciripel, lágy zenéje
nem ébreszt fel,
csillárom fénye a telihold,
lámpám gyufaláng,
testem melege,
kandallóban izzó fahasáb.
Itt még barátságos a sötét,
őszinte tiszta fénytelenség,
ahogy nehezedik rám az éj súlya,
csillag virágos pilleként.
Ezer lámpás plafonom,
kinyújtom kezem felé,
s hiszem érinthetném a távolt,
ha szemem nem nyomná el,
buzgóság hirtelen.
Őrzi álmom a természet,
érintetlen erdők mezők,
fák lombjai közt kódorgó szellő,
a szívemig hatoló érintetlen tisztaság.
Búja város, zaja s bűze,
itt nem fertőz,
ártatlan még a csend,
s szinte fogható a szép.
Hajnal hasad,
baromfi király kiált új napot,
s míg aranysárga napsugár tekint be ablakomon,
lágy melege simogatja arcom,
én feltöltődve tisztán, ébredem.
Vágyom hogy örökké tartson,
de ha nem,
akkor is szívembe mélyen elrakom,
s ebből táplálkozom.