.jpg)
Te szende ősz, színed hol tűz, hol sápadt,
Habsűrű napfényen pirul leveled,
Palettád dísze lesz avarbrokátnak,
S rád tekintenek a fázós fellegek.
Most még a lombban pihen a Nap-éhség,
Puha sugárlepedőn futó nesz int,
De lassan a fákra őszül a vénség,
S az allék pőrére vetkőznek megint.
Te zord november, te kísérteties,
Meggörnyed vándor árnyad félhomálya,
S te vad hideg fagymereven ne siess,
Maradj még Észak fagyos iglujában.
Zöld haja bomlik még a nyárnak s egy korty
Mézízű borát felhörpintve szalad,
Hisz korai lenne még a fonott konty,
Amit feltűzve hord kucsmája alatt.