Magyari Barna:
Csilla
hajdan csak gépe és gépem között
majd a létben is fénynek öltözött
versek ösvényén csókja a kordon
nekem tündöklik szívemben otthon
sorsomba mindig csak napfény ragyog
mikor mosolyai az ablakok
s örömpárákat gyöngyözik arcom
ha keble párnáin el-elalszom
megnézem szívén a létem ég-e
meddig perzsel számon csókja széle
bőröm és bőre közt már nincs retesz
érintése hol fog hol fényre tesz
lelkét megmérni kevés a tollhossz
nekem gyönyör-birodalmat hordoz
ölelő karjával idillt ír rám
sorsom szépséges művésze Csillám