Tutyika és a veréb :)
Esik eső,
fújdogál a szél,
a veréb kenyeret
remél,s
nyugalmat
kér.
Tutyink ételét
elcsórta, s
Tutyi a nyelvét
rám nyújtogatta.
S fölemeltem Tutyit,
S adott erre egy
nagy puszit.
Megpillantotta
ismét a
verebet,
akit csúnyán
elkergetett.
Leszidtam:
"ezt nem szabad“,
Ettől a szíve
majd meg hasadt,
Figyelmesen
nézett reám,
s be siettem:
hiszen
elkészült
a teám . :)
Delfinke