A temetőben áhítatos csend,
díszes és egyszerű fejfák,
virágok, gyertyák,
emlékező barát,
suttogott imák.
Frissen hantolt sírodnál
találkozott két nő,
özvegyed és
a szeretőd.
Tudtak ők egymásról,
öröm a bánatról.
Könnyek és harag -
egymásra pillantanak.
Vázába rakják a virágot.
Mit mondhatnának egymásnak?
Gödröt ástak itt a halálnak.
Végül az özvegy töri meg a csendet:
gyűlöltelek, fiatal vagy,
szinte még gyermek...
Ne gyászold őt,
nem érdemelt meg,
Nem ismerte a hűséget.
Ne látogasd e sírt!
Holtában legyen enyém,
könnyebben megbocsátok én,
de sírj, téged is elhagyott..
Gyászunk összehozott,
Búcsúzzunk békén ott,
ahol minden holtnak
megbocsátanak.