Láthatatlan léptek,
hagynak nyomot,
arctalan arcok,
mosolytalan mosolyok,
kényszeredett képzet,
tör utat a mindennapi létben.
Kimondott szavak,
szaggatott vonalak,
mindegy mi szép s jó,
csak tagadva lenni.
Jobb a „girbe-gurba”,
mint az egyenes szál,
folyamatos nem lehet,
ez ma így nem dukál.
Hangtalan hang szól,
mert hangsúlyt megnyomni nem mer,
a tiszta őszinte szó,
renitens e jellemtelen jelenben.