Szerte szaggatok minden lapot,
hol lelked versként nyomot hagyott,
hogy legyen egyensúly a változás,
s csak én tudjam majd,senki más,
hogy odabent a letét maradt,
szívemben hiányod az alap,
és elfecsérelt napok, évek,
a dobbanásba beleégtek,
mert vadászat volt, végső hajsza,
hogy bennem találj önmagadra.