Invokáció
Odakinn aranylik a nyár,
idebenn rostokolni kár.
Csak úgy, heccből világgá megyek,
hívnak az erdők, a hegyek.
Ezüst hó vár az ormokon,
Múzsám,
ott csókolj homlokon!
Színes káprázat: tarka rét,
pipacs tüze ég, s margarét’.
A patak is kacagva szalad,
s szabad vagyok, akár a vad!
Hűs szél játszik a lombokon,
Múzsám,
ott csókolj homlokon!
Ha lágyan két szemembe néz,
ajkáról csorduljon a méz -
toplessben napozik a széplány,
s kihalt a tóparti sétány!
Játszanék rózsás dombokon,
Múzsám,
ott csókolj homlokon!
2011. augusztus 5.