Magyari Barna:
Megágyaz csókpárnád
Csillának
kérdezed hogy fér el bennem ennyi folt
agyamban szárad fel mindaz ami volt
próbáltam jó lenni máskor meg léha
magánnyal vakarta lelkem sok éra
korbácsolt a csönd pofozott a remény
kis könnycsepp voltam a hallgatás szemén
rossz volt az a sors a fűtés nélküli
de amióta vagy szívemet fény süti
mosolynektárod édesebb a méznél
bájad ablakán mindig felém nézzél
szenvedélykemencém fénnyel bejárod
férfiagyagom kiégeti lángod
vidul az élmény bőröddel szorozva
köldökkutadból fényt iszok naponta
s mintha bennem a hiányt kulcsra zárnád
számon örökre megágyaz csókpárnád