Szeretlek
mint beérett virágok ízét a szél
mint vérbő nyarat sárguló barack
s mikor levélszoknyát az ősz lecserél
megbújok múlékony avar alatt.
Szeretlek
mint eltévedt folyót a reszkető gát
mint inas kezet a kigazolt kert
s bár az idő elszegi lét fonalát
a felébredés csak nem közeleg.
Hát álmodom éjjel, álmodom nappal
Reád ragyogok a felkelő Nappal
Ébredj fel!
Teérted élek és meghalnék érted
kultuszommá lettél, miért nem érzed
Ébredj fel!