Belenéztem a tükörbe,
eleven csontvázat láttam benne.
Ez volnék én? Miért?
Mit vétettem,
hogy így büntet a sorsom,?
Depresszióval naponta rontom
életesélyemet,
Lassú kínhalálra ítéltek,
nem menekülhetek.
A halál az élethez tartozik,
vele találkozik
minden élő,
Az élet törékeny,
az ember esendő.
Riasztó látvány a sorvadás..
nap nap után - és fáj..
Nem nézek többé tükörbe,
elég, ha érzem, mint megyek tönkre.
Szenvedésekkel élek - félek.
Életet halálra cserélek.