Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre,
Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél.
Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte,
És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.
————————
Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen;
S tétova holnapnak érleli békéjét.
Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a jövendőt,
Él igazul, komolyan, s holnap is él a világ.
—————
Élet a Lét törvénye: s az Élet a Lét az Időben;
Kaptuk a Múlt örökén, s adjuk a holnapon át.
Éppen a körforgásban rejlik a Létnek a célja;
Végtelen ösvényen tartani Istenhez.
——————
Mind, ami él a világban; boldog, s tiszteli Létét;
Tán csak az ember, aki nem lesz hű egyedül.
Vak lövedékként száguld semmibe emberi népünk;
Száz jel is intene, ám egyet sem figyelünk.
—————-
Rossz, sunyi régi lidércek lesnek ránk vigyorogva;
Gyűlölet, önzés és ostoba, kapzsi profit.
Önmaga jobb érzését ritkán hallja az ember
Külső ingereket hallgat esztelenül.
Ámde imádata tárgya csupán egy fantom: a Semmi;
S ennek a daimónnak “objektív” nevet ad.
—————–
Nyár idején kell számot vetni a Létre örökké;
Érik a Mindenség, magzik a fürge Jövő.
Rossz telek ormain át most épül a híd a Jövőbe;
Távlatok átlépnek, ám a Kudarc lezuhan.
————–
Egy a mi Földünk, és egységes az emberiség is,
Ámde nem egyféle hit visz a csillagokig.
Hogyha az emberiség sodródó, tétova massza,
Vár rövid álmok után rá az örök feledés.
————–
Atlantisz szava nem hallatszik a mélyből a földre,
Pénz csörgése miatt nem jut szóhoz a múlt;
Minden romlottság, amiért jött egykor özönvíz;
Újra tenyészik már – s most még bárka se lesz.
—————-
Mit tehetünk? Őszinte legyen mindenki magához,
Van még értékünk: hit haza, munka, család.
————–
Nyár idején kell számot vetni az éggel, a földdel;
Gazdag a Múlt öröke, s dús televény a Jelen.
————-
Messze kiáltani nincs mit; a szél tovaűzi a hangot;
Kis körök esti tüzén épül a tiszta Jövő.
———–
Bízzunk, hogy más népek is érzik a kor levegőjén;
Új sárkány-hadakat új mese győzheti le.
———-
Hogy szabadok lehetünk-e a köznapi léha világban,
Belső lét-fegyelem, s nem pénz döntheti el.
———–
Mint száraz falevél; teng-leng a világban az ember;
Távoli szél viszi, míg elfedi gyorsan a sár.
Mennyire más, aki új hajtást hoz a Lét gyökerére,
És szeretetben lát itthoni szép napokat.
———–
Új értelmet kell már adnunk régi neveknek;
Régi dal új szövegét várja a csillagos Ég.
——–
Semmire sem mehetünk formális játszadozással;
Leljen a Lelkekben visszhangokra a szó.
———-
Tétova káosz az új hétköznap tompa világa;
Szedjük ritmusba, hogyha jövőt akarunk!