Magyari Barna:
Zizeg a sors
Csillának
kojtorog bennem a líra
versfüst száll a gének körül
lelkem hozzád megérkezni
a szóbiciklire fölül
köröttem kottagatyában
szorgosan füvet nyír a dal
s a rímmezőn minden virág
friss illattal rólad szaval
a ránk csukott mondatokban
ma vajon hány fokot mérek
tartós hője van a múltnak
mosolyod szívemig éget
zizeg a sors mint a széna
felgyullad bennem egy ember
az izzó magány máglyáit
oltani ajkaddal kezdd el