Hervadt kacsok alján szemeit
számlálja a szőlő, selyeming
leng fák vérszínű ágain át,
s részegül a fátyolszemű ősz,
míg borral telt kupákban időz,
mi rejti májusa zamatát.
Így részegülsz te is, míg benned
kölyökidő dalol, a testes
vágyból kijózanodsz s aggkorra
szemed elé megkopott fátyol
kerül mire utad lejárod
s emlék májusod zamata.