Magyari Barna:
A Fekete bojtár népe
itt egykor a bút s a nyájat Sinkáék lesték
ha írok ingertelkeimre betűrét nő
s bár most estébe burkolja az egész testét
hajnalban már fénybikiniben pózol Vésztő
Arany Ady Sinka… édes ízek a számban
az irodalom a legszebb földi maradék
gyönyört szedni a hangsúlyparcellákba jártam
bennem a jót ma is a verspedál hajtja még
amott a bájtos legelőn fényes fű terem
ahol nem juh legel hanem emberi alak
s ha gép ellen a végtelent csokorba szedem
barátok kérdezik minek hergeled magad
ma is bút termel a Fekete bojtár népe
velünk itt naponta a válság kel birokra
de Sinka István szava szíve szenvedése
lelkem virágait szorgosan átporozza