A hóhér-idő karma
szálanként tépte ki hajamat,
tar koponyám fénylik
kalapom alatt..
Szőr nem nő többé fejemen,
bár szerekkel kenegetem..
Agyam vize tengerem,
úszkálnak benne gondolat-halak..
fuldokolnak - gondjaim miatt.
Emlékeim, mint a hínár,
összekuszálódtak immár...
Arcom barázdált, mintája
kiszáradt talaj,
Fogatlan számból elszökik a hang.
A falat egészben csúszik le
szűkülő torkomon,
az evés maga a pokol.
Öregapó, hogy csinálod,
hajad nincs, de van szakállad.?.
Hátad hajlott, nem vagy délceg,
lábad csoszog, lépted félszeg.
Sóhajtozol, lihegsz, pihegsz,
ellene semmit sem tehetsz.
Kopasz fejed sapka fedi,
szemeidet hályog lepi.
Alig hallod, amit mondok,
te is motyogsz, én se hallok.
Hej, nem jó öregnek lenni!
az életet nem élvezni..
Saját kutyád is megharap,
nem fogadja el csontodat.
Nekem szép vagy, mert szeretlek,
csókolom ráncos kezedet,
dolgoztál vele már eleget.
szereztél sérüléseket,
simogatom sebeidet.