ÚJRA A HEGYEN
Írta: NDI Dátum: Augusztus 11 2011 10:25:23

---

V

Állok, hol álltam négy éve,
elnézek a messzi vidékre,
(de az álomból nem lett soha való);
köd üli a távolt, nem látszik a Tátra,

---

Teljes hír

---

NAGY DOMOKOS IMRE

ÚJRA A HEGYEN

Állok, hol álltam négy éve,
elnézek a messzi vidékre,
(de az álomból nem lett soha való);
köd üli a távolt, nem látszik a Tátra,
és nincs is a szívnek titkos kívánsága.
(Hej, hová lett a tavalyi hó?!)

Kérdeznék, ám mégse merek,
csonkává töröm a rímeket,
rímelni tán nem is merek,
mert oly rímet nem ismerek,
amellyel sírni is lehet –
és hogyan legyek én merősebb,
hogyha az élet egy merő seb?

*

Miért nem győztünk mi sohasem a harcon?
Miért nem tudtunk állani?
Miért kellett, hogy minket üssenek csak arcon?
Miért kell mindent vállalni?
S miért van az, hogyha babért szerzünk,
rögtön meg is esszük azt a főzelékhez?!

(A fájdalom elől elbujdosó lélek
az, ki cinikusan ilyeneket kérdez?)

*

Mert nem tudtuk egymást soha megbecsülni,
mert egymásért soha nem küzdtünk a gáton,
kevélyen hirdettük – s magunk is elhittük –,
hogy legelsők vagyunk ezen a világon;

szenvedésünk mindig egymás nélkül tudtuk,
és egymásra küldtük érette a bosszút...

(Bükkszentkereszt, 1962. augusztus 14.)