VARIÁCIÓK A TÉMÁRA
„ Ha rossz e gyötrelem, miért oly édes? „
( Petrarca )
I.
De szép is volna, ó egek,
A combod közt nyuvadni meg.
A végső sóhajom : - Nahát!
a mennybe vitt a kis virág.
Te közben azt sóhajtozod :
- Jaj most…! Most rögtön meghalok!
Utána félig hunyt szemed
Lesi, mint újra éledek.
II:
Süvít, zokog, nyüszít a szél.
Fagyos, hideg a téli éj.
Hazafelé a bál után
mentünk a vén Stefánián.
Egy hóbelepte kis padon
szembe ültél s combomon.
Míg csókolóztunk kis kezed
helyére tette díszemet.
Nem bánunk most havat, fagyot,
csak az fontos, hogy megkapod
mi órák óta kéne már.
Öled forró, akár a nyár.