Magyarázatot adni mindenre,
mit rontott ügyefogyottság,
mosni szennyest mit,
koszolt jellemtelen jellemed,
s „pucolni” fényesre fertályt.
Csak hiszed ezzel előbbre lépsz,
emberiességed láncra vered,
s lakatját nem töri,
száz s száz erőkar mit bír.
Ne süllyedj csatorna mocskába,
mert ott is lep apró rágcsálok hada,
ott egy leszel a sok közül,
jeltelen,hazug, mocskos, embertelen.
Ezen csak nevet, s te erőlködsz,
de csak használ addig,míg,
ki nem pumpál belőled csöppnyi lélek,
mi tiszta volt, mire stílust felvetted.
Már lehet, késő fogni kezed,
talán fel sem ismered mi jó,
ellepett emberietlen taposó malom,
hasznára másnak válsz,ki használ.