Magyari Barna:
Lelkem selymeit lengetem
bár e tájat egykor Árpád nekünk szerezte
bő ezer éve forrong a Kárpát-medence
sorsunk néha egy cérnán függ máskor pár dalon
számolgatjuk hányféle a magyar fájdalom
nem tudjuk melyik ősünk hányszor érte gránát
de a pusztulásnak mind fizetjük az árát
az nem lehet hogy annyi szív... nyugodj meg lehet
naponta friss sebek kottázzák le életed
s hogy nemzetet szeressünk ne csak megdögölni
anno Kölcsey tollából a Himnusz nőtt ki
bár számunkra a szenvedés ősi és ódon
lobog bennünk a cingár hit emberi módon
piros-fehér-zöld pompában virul nemzetem
mikor magyarként lelkem selymeit lengetem