Parányi gyermekként születtem meg régen,
aztán nagy nehezen felcseperedtem.
Szeretetben éltem, amíg csak tehettem,
majd 18 év után leérettségiztem.
Mára már felnőttem, komoly férfi lettem,
köszönöm Istenem, hogy élek, s szerethetem!
Azokat kik engem oly nehezen felneveltek,
s őnekik hála, most komoly felnőtt lehetek!
Elillan a fiatalság, de a szeretet nem múlik,
göröngyös utamon soha meg nem bújik.
Találjon rá mindnyájunkra az a nagy szeretet,
mely halálunkig elkísér, s megőrzi a szerelmet.