Szombati tűnödések
Írta: tenger Dátum: Augusztus 14 2011 05:52:44
V
Megküzdöttem én életemnek hajnalán,
Találkoztam, könnyel, bánattal eleget,
S olyannal is ki minden halálraítélt nap
Könyöradományokkal szerezte a meleget!
Teljes hír
Holdfényes életem látom,
Letűnt hajnaloknak ködén,
S látom az édes pillanatot,
Mikor pihentem édesanyámnak ölén.
Hallom életemnek örök hangját
Látom, ahogy közeleg a hajnal,
S érzem a fuvallatos lépteket,
Ahogyan közeleg felém egy angyal!
Holdfényes életem látom,
S benne a millió-egy csillagot,
Melyek egykor ragyogva írták
Életbetűkkel teli, apró színpadom!
Holdfényes álom ringatott lágyan,
Éjjelek halk muzsikája bódított,
S a lelkemben ezer éves fájdalommal,
Életemnek harcos oroszlánja ordított!
Megküzdöttem én, életemnek hajnalán
S megtaláltam az egyetlen igaz utat,
Mely végre nem kiéhezett káoszba,
Hanem az örök élet hazájába mutat.
Megküzdöttem én életemnek hajnalán,
Találkoztam, könnyel, bánattal eleget,
S olyannal is ki minden halálraítélt nap
Könyöradományokkal szerezte a meleget!
Gyermekarcok bánatfelhőit űztem,
Szívükbe írtam egy újszerű dallamot,
Melyet velük együtt énekeltem én is
A Boldogságba megírt örök hajnalon!
Holdfényes életemet látom
Látom a sok apró csillagot,
S azt a parányi kis művemet
Melyet nektek itt hagyok!
S ha majd jön a dicső utókor,
Jön a versekre szomjazó ember
Így kiált majd fel derűs szóval
Vajon ki lehetett ez a tenger?
Ki lehetett- s mit hagyott ránk?
Élettelen verset vagy új élet dalát
Melyek ma is visszhangozzák hisszük,
Hisszük,magyar költészetünk igaz szavát!