Magyari Barna:
Szenvedélypernye
Csillának
négysávos híd az est artériám fölött
hol minden sejted külön járművel pörög
tehetsz ott bármit én érzem folyton itt vagy
mosolyomból balra kifordulsz mint csillag
szívem a szíveddel idillcsírát szagol
virágokat hajtatsz a vérhumusz alól
lelked reflektora számomra a holdfény
s ragyogni mindig ajkadból töltök bort én
igaz boldogságban mennyi csók az oldat
kísérletezni az ábránd gyakoroltat
ahogy a romantika futja most körét
térdedbe beüti homlokát a sötét
a költészet bennem szorgosan álmodik
szavak őrezrede kísér az ágyadig
s mikor vérem lángja veled gyönyörködik
a szenvedély pernyéje száll köldöködig